Sok-sok idézet

Már nem hiszek neked.

Nem kell mondanod nekem már semmit,

Szemedbe néztem,azok elárultál titkaid.

Mondtad,hogy bánod,és megbántál mindent.

Csak bocsásak meg és újra higgyek neked.

Adtam oly sok esélyt,és vártam a csodát,

Jöttek a kínzó percek,de azt hiszem vége már.

Elmondtad sokszor mennyit jelentesz nekem,

Pedig Én mindenemmel együtt,csak érted élek.

Te azt mondtad szeretsz,s Én elhittem neked,

Nem értem hogy még is mi lett akkor veled.

Csak szavak voltak,miket a fülembe súgtál,

De az fáj nagyon hogy szemembe hazudtál.

Tudom,feledni úgy sem lehet a múltat,

Azt a nagy szerelmet amit valaha éreztem irántad.

Mert Te voltál a mindenem ebben a világban,

Nem kevesebb,nem több,mint szívem darabja.

De miről beszélek,szívemet Te törted százfelé,

Megmaradt bennem,a múlt fájdalmas szilánkjai.

De ha majd Téged,megun az aki csak játszik veled,

Megtudod milyen érzés,ha szíved négy fal között,másért remeg.

Elvesztettem!

Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.

Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.

Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, vissza visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.

Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja. .

Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.

Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam, meg hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.

De a bolond lelkem még most is remél,
De a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.

Mi a titok ?

Mondd Kedves, mondd, mi a titkod?
Hogyan csinálod,
hogy láttadra lábam remegni kezd,
s nem ereszt
az a láthatatlan kéz marka,
mely szívemet satuként szorítja?
Mondd, mit teszel velem,
hogy láttadra elhomályosul szemem,
torkomba gombóc kerül,
lelkem a fellegekbe repül?
Mi a titok? Mi az, amit csak Te tudsz?
Hogy amint eszembe jutsz,
tarkómon bizsergés rohan át,
s érzem a szerelem mámorát?
Hogy csinálod, hogy hangom elakad,
s nem bújnak elő a szavak,
miket suttognék neked?
Miért van az, hogy szemed
testemre lúdbőrt kényszerít,
szívemre örömfátylat terít?
Mondd Édes! Mi a titkod?
Azt hogyan csinálod,
hogy beleivódtál sejtjeimbe,
beégetődtél génjeimbe,
hogy lényed teljesen átitat?
Mondd Drága! Mi ez a varázslat?
Elég szemöldököd rándulása,
s ereimben vérem áramlása
egy irányba indul,
és . . . khmm . . . a . . . "az" megmozdul
Mi a titok? Mi ez a bűbáj?
Miért van, hogy hiányod úgy fáj,
mint még semmi sohasem?
Mondd, miért teszed ezt velem?
Mondd Szerelmem! Miért van az,
hogy minden veled töltött pillanat
több örömöt jelent nekem,
mint az eleddig leélt életem?
Mondd Édes! Nem vagy Te boszorkány?
Mondd, miért Te vagy az a lány,
ki az ujjai köré csavart,
lelkemben vad vihart kavart?
Miért van az, hogy újra megtanultam sírni?
Hogy megint képes lettem verseket írni?
Mondd Kicsim! Mondd, mi a titok?
Mondd! Hisz ezt csak Te tudhatod!

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat